Viccesen fogalmazva „keleten a helyzet változatlan”. Ha komolyra fordítjuk a szót, akkor azonban meg kell állapítanunk, hogy ez sajnos nem igaz. Már annak is örülnénk, ha a burgonyatermesztés helyzete legalább a korábbi évek szintjén lenne. De nem így van. Úgy látszik, még mindig van lejjebb. Az ágazat évek óta a mi és mások tollából is hangoztatott – a termelők által pedig naponta megélt – mélyrepülése tovább folytatódik. Mi másnak is nevezhetnénk azt az állapotot, amikor az étkezési burgonyatermő terület a Terméktanács véleménye alapján alig haladja meg a 10.000 hektárt? Még 2015-ben is 18.000 ha felett termesztettünk burgonyát, ami persze a 20 évvel ezelőttinek amúgy is csak kb. a fele volt. Az össz itthon megtermelt burgonya a 2004 évi csatlakozásunk óta 780 ezer tonnáról 450 ezer tonnára zsugorodott. Az ország vető-burgonyatermesztése pedig szinte megszűnt. Idén kevesebb, mint 190 ha. Ezt még leírni is siralmas. Uniós csatlakozásunkkor ez a terület még 1200 ha volt. Mindeközben az étkezési burgonya importja évről évre nő. Mára a piacot uraló nagykereskedelmi láncokon keresztül a hazai fogyasztás kb. 20%-át az import teszi ki. Főleg, Francia, Belga, Német, Szlovák és Lengyel. A burgonyának Magyarországon továbbra sem létezik feldolgozóipara. Tehát minden megtermelt árú, legyen az még oly gyenge minőségű […]
A tartalom elolvasása:http://magyarmezsgye.hu/?p=5380Forrás: magyarmezsgye.hu