A gyepgazdálkodók érdekének szempontjából fontos a füves területek termőképességének ismerete, és tényadatok szerint ennek a termőképességnek a növelése. A gyepek esetében élettartamuk szerint beszélhetünk rövid életű, illetve állandó gyepekről. Magyarország gyepösszterülete 2017-ben 803,8 ezer hektár, mely egy hosszú idősort tekintve ugyan alacsony mértékű – 2005. évben még 1056, 9 ezer hektár –, viszont a tavalyi 783,2 ezer hektáros statisztikai értéket figyelve területi növekedést mutat. Jelenleg a hazai gyepek közel ¼-e védett terület. A gyep fogalomkörében a gyepgazdálkodással (legeltetés, kaszálás) hasznosítható, többnyire takarmányozási szempontú területek hátrányban állnak a sportolás és egyéb közjó funkciót betöltő, javarészt pázsitfűvel állandóan benőtt területekhez képest. A takarmányozási célt szolgáló gyepeket manapság döntő többségében rétműveléssel (kaszálás és legeltetés együttes alkalmazása az évben), kisebbik hányadát legeltetéssel hasznosítják, a kaszált zöldfüvet szárítással, vagy erjesztéssel tartósítják. Legeltetéssel az állattartó telepek és karámok közelében koncentrált területek kerülhetnek leginkább hasznosításra. A hazai gyepek 90%-a természetes, vagy természet közeli. Országos területi megoszlásukat tekintve a gyepek 80%-a az Alföld kedvezőtlen adottságú részein helyezkedik el, mint a szikes-, (30%), réti-,(20%), öntés- és láptalajok (12%). Emellett találhatóak gyepek barna erdőtalajokon (20%), rendzina és homoktalajokon (3-4%), és jó termőképességgel bíró csernozjom talajokon (9%). Ezek alapján megállapítható, hogy a területek 70%-a produktivitásukat tekintve alacsony. A széna országos átlagtermése […]
A tartalom elolvasása:http://magyarmezsgye.hu/?p=5246Forrás: magyarmezsgye.hu