A gyógynövények felhasználásával ősidők óta él az ember. „Fűben, fában orvosság” – tartja a régi mondás. Varró Aladár Béla Gyógynövények mint házi szerek című könyvében ez olvasható: „A régi rómaiaknál az orvoslás mestersége a nők kezébe volt lefektetve. A mi nagyanyáink is még – nem is olyan régen – minden gyógyfüvet ismertek és szűkebb családi körük orvosai voltak. Azóta azonban kezdjük lassacskán mind jobban elfelejteni nagyanyáink bölcs természetes gyógyító eljárásait, legkivált azért, mivel a kényelmesebb, vegyi gyógyszerekkel való gyógyító módok terjedtek el.” Magyarország a 20. században – egészen a nyolcvanas évekig – igazi gyógynövény nagyhatalomnak számított, az egész európai piac hatvan százalékát látta el a magyar gyógynövény-szegmens. Ma az ország egész területén gyűjtik például a vadgesztenyét, az Északi-középhegységben a csipkebogyót, ugyanitt valamint az Alföldön a cickafarkfüvet, Dél-Magyarországon az aranyvesszőfüvet, a csalánt pedig Hajdú-Bihar valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, míg a kamillát és a fehér ürmöt az Alföldön gyűjtik be. A gyógynövénygyűjtésnek azonban vannak nagyon fontos szabályai, a legfontosabb, hogy be tudjuk azonosítani az adott növényt, a gyűjtéshez célszerű ezért beszerezni egy jó növényhatározót. Figyelni kell arra, hogy a növényeket a megfelelő időben, a megfelelő helyen és megfelelő módon gyűjtsük. Akkor érdemes gyűjteni a növényeket, amikor hatóanyagtartalmuk a legmagasabb, virágot a virágzás kezdetekor, […]
A tartalom elolvasása:http://magyarmezsgye.hu/?p=6265Forrás: magyarmezsgye.hu